|
|
ezen az oldalon csupán néhány munkámat prezentálom, a lapon válogatásokat mutatok be nektek, és ha érdeklődtök a többi alkotásom felől - megtaláltok a www.szin.lapunk.hu oldalon...
köszönöm, hogy benéztél hozzám
benczes s. gábor
Tomasz Jasturn
Eső
Annyi éven át nem szerette
és most hirtelen
mint hajnal hűs nedve
megizzasztotta a szerelem
mikor meglátta véletlenül
ottfelejtett papucsát
a balkonon
párásan a magányos éjszaka után
Szemöldök
Megérintettem
megnyílt ajkaimmal
száját
és semmi sem történt
nem ütötte meg arcomat
szemei sem változtatták színüket
csak szemöldökei
emelkedtek fel akár madárnak szárnyai
mint aki nem tudja
maradjon
vagy elszálljon

effektusok
csak még nem vettétek észre

Jasieński Bruno
Sétarepülés
Herediához szólt a propeller dala,
Eltűntek szavai a tejes ködben...
Egy komédiámból játszottam neki ma
Csak úgy, en-deux az extralevegőben.
Fejem a nap extázisba esve verte.
Úsztak a szavak egyetlen refrénben.
Végig rám ragadt értetlen tekintete
A face-a-main át, őrült tangó ütemben.
Nem tudom, felfogta-e, miről beszéltem.
(Ajka sarkaiban két könnyű vonal...)
Ritmikusan morgott a Bleriot mögöttem,
És tarkómat csókolgatta a vihar.
üzenetek
tökéletes lesz a csend
üres és akkor
nem lehet már írni többé
giccses szavakat erre a
gyűrött papírra
a piros kalapos hölgy (2) 
keveredve Magritte gondolataival, megfűszerezve Picassóval
Magritte szerint a képek mögötti gondolatok nem jelennek meg a képeken, mert a gondolatok nem láthatók. A szemünkkel azt látjuk, amit a kép ábrázol, de a dolgok, amiket ábrázol egy gondolkodási folyamat eredményei.
Pablo Picasso: "Olyannak festem a dolgokat, amilyennek gondolom, nem pedig amilyennek látom őket."
René Magritte (1898-1967) belga festő a szavak, képek és tárgyak kapcsolatával foglalkozott. Szóképei a leírt, vagy kimondott szó és a kép közötti különbségre hívják fel a figyelmet, vagyis egy tudatállapotra: a szavak és a képek csak akkor egyértelműek, ha egymáshoz illesztjük őket, és ismerjük mind a szót, mind a szó jelentését, a képet, tehát azonosítani és párosítani tudjuk őket.
én: Az emberi tudat ennél még tovább megy: egy kép szavakat, értelmeket indíthat el bennünk, érzelmeket kelthet, ítéleteket. A láttatott szó további képeket indíthat bennünk, hat ránk, következtetéseket vonhatunk le belőle, folyományokat. Ezt az eszközt használjuk a köznapi életben (tudattalanul), de különösképpen használni kell a művészetben (tudatosan). Gondoljunk pl. a haikura: minél nagyobb rést nyitunk a megadott kép, a szó jelentés-lehetőségeiben, annál rejtélyesebb, annál különlegesebb lehet a végeredmény, a néző, olvasó magyarázata. Ilyen téren tehát - mint nyitott olló - működik a művészet, azaz annál zártabb, minél szűkebb képi, fogalmi, magyarázati lehetőséget ad a tovább-képzetekre, és annál nyíltabb, minél több, bővebb képzetet, magyarázatot indíthat, indukálhat bennünk.
Pablo Picasso: "Ha csak egyetlen igazság létezne, nem lehetne képek százait festeni ugyanarról a témáról."
Magritte szerint az igazi művész mindenekelőtt és mindenekfölött az életre irányítja figyelmét, nem pedig az ideákra, vagy a művészetre. A festő számára semmi sem lehet cél - csak maga az élet. A művészet gondolatokat közvetít, az élet mellékterméke, nem valóság.
én: A művek gondolkodási folyamatok eredményei. Azt látjuk, amit a kép, a szó ábrázol, az lehet valóság, lehet nem valóság - ám azokat is a valóság szilánkjai építik fel, azaz részletei valóságosak. A dadaisták például szétdaraboltak egy szöveget, összekeverték a papírfecniket, aztán újra sorba rakták őket, majd azt mondták: most ez a valóság. Igazuk volt: a valóság nem változott. De annak értelme igen! Így tehát a művészek valóban az életet ábrázolják, de a való életet, az ő agyuk termékét. Ábrázolásuk darabjai a valóságosak - ám hogy mi lesz az egész kép, szöveg, hang együttes hatása, a kiváltott gondolatok tartalma, az már nem valóság, az már a befogadó fél gondolati terméke. A lehetőség tehát adott: a szokványos gondolatok, konvenciók megváltoztathatók anélkül, hogy a valóság megváltozna. A valóságot nem tudjuk átlépni, bármit teszünk. De a művek hatására új valóságot alakíthat az ember, keresve örökké a valóság helyességét, kutatva az igazságot.
Pablo Picasso: "A művészet hazugság, amely lehetővé teszi, hogy meglássuk az igazságot."
fordította: benczes s. gábor
gondolatok a költészetről...
a költészet versek írása...
a versek az olvasóknak szólnak. a költők írják, szerkesztik, szerkesztgetik, mesélik, ők kevernek boszorkánykonyhájukban összegyúrva minden olyan csodát, amit csak ők ismernek. amit nem lehet megtanulni, de tanulni kell, amit maguknak kell kitalálni, újraalkotni a világot, de ismerniük kell a már örökre pihenő professzoraikat, és a mostani társaikat is. nem mindet, nem ismerhetik mindet, de a lehető legtöbbet. főleg azokat, akik hozzájuk közel állnak. nem a személyük, de az írásuk. és ki-kikukkantani másokra, akik nem a kedvük szerint szólnak, ám érdemesek a figyelemre. mert sokan figyelik "azokat" (is). a versek nem az írójának kell, hogy szóljanak, nem a családjuknak, nem a kis baráti környezetnek...
a versek nem mások, mint írások. tehát betűkből, szavakból, mondatokból állnak. mivel magyar írásról beszélek - tehát magyar szavakból, magyar mondatokból. ám nem hétköznapi mondatok azok, nem mindennapi szavak, melyek a verseket versekké teszik. különlegesen összefűzött szavak, csodálatos mondatok. tömörek, kifejezők, garat-csiklandozók, fülekben zengők. mégsem lehetnek teljesen idegenek az olvasótól, mert ha őt nem érinti meg, ha nem érti a mondandót - csak a költő öncélú - bár lehet: gyönyörű - írása lesz az, játék, színek fröcskölése... ám ha valahol - hogy úgy mondjam - elkapja az olvasó a fonalat, akkor e fantasztikus festmény, e színek tobzódása csodát tesz, amit úgy hívnak: költészet...
a versek nem mások, mint gondolatok. a költő gondolatai. ám az olvasó nem kíváncsi a költő személyére. (emlékszem: gyermekkoromban (is) a történetet ismertem, (nemcsak a versek esetében) az írót mindig elfelejtettem. még a címet is.) az olvasó a költőt nem ismeri, nem barátja, nem családtagja, legfeljebb tisztelője. az olvasó a versre kíváncsi. a jelenségre, a történetre, a szavakra. arra, amiből vagy éppen önmagára ismer, az ő történetét látja, vagy éppen nem ő, de lehetne. mert mi lenne, ha... és arra, amire nem is gondolt volna, ha a költő nem szól, nem mesél neki. ha felsikíthat: jé! tényleg! nem a vers írójára akar ráismerni. viszont valamire akar gondolni a vers olvasásakor. fel akar ismerni egy eseményt, egy képet, egy érzést...
a versek nem mások, mint megszerkesztett írások. stílusuk van. rengeteg stílus kialakult már évezredek alatt. minél régebbi, és egyben minél elterjedtebb, annál jobban ismertek a szabályai. rímképletei, szótagszámai, ütemei. hagyományai vannak. akadémikus rendszerei. sokan, mint sarokba szorított vad védik e szabályokat, mert ismerik, szeretik, használják - és mert ezt tanulták. beléjük ívódott. és legfőképpen azért, mert eltúlzott tiszteletük okán vallják: a ?régieket? a legnagyobbakat, a legjobbakat - utánozni tisztesség, tisztelet, dicsőség. és utánozzák. de hát így nem ők! elfelejtik: Ady nem utánozta Petőfit. ő sem Vörösmartyt. ő sem Zrínyit. csak ismerték őket. a verseiket. amelyeket egykori költők írtak. igazi költők...
...verset írni csak költő tud.
"...A költészet fogalma mégis csak az úgynevezett verses műfajokból alakult ki, a jelző használásakor egy kicsit gondolni lehetne a fogalom forrására. Kérem, attól, hogy egy indulat, még ha vágyindulat is, sőt még ha a legerősebb vágy, a szerelmi vágy indulata is az illető - szóval, hogy is mondjam, ha egy indulat nagyon erős és forró és őszinte, attól ez az indulat még nem lesz költői indulat. Való, hogy a költészet szervének a szívet szokták megjelölni - de a költészet hőfoka talán mégsem azonos a szív hőfokával, mélysége talán mégse azonos az emberállati ösztönök mélységével. Mély ösztön, mély indulat, szívből felbuggyanó vágy és vágy és vágy és élet és élet és élet - ez még nem költészet. Mondok valamit, a költészet talán nem is mély dolog, a költészet sokkal inkább magas dolog. És nem is meleg dolog, sokkal inkább hideg dolog. Magas és hideg, mint a havasok..."
felemelt kézzel
rázom a rácsot
és ha nyílik az ajtó
még nem mozdulok
a szívedbe karcoltam magam
(bár lehet - holnap esni fog)
most épp fejemen kopognak
a napsugarak
a kérdéseket a nadrágzsebembe
dugtam
(ne keresd
- ujjad matat a combomon)
az ajtót halkan csukom be
és a szememet
a kezemet feltartva a napba áztatom
FIGYELEM!
Az oldalra feltöltött alkotásaimra CC (creative commons) jogi kikötést jelölök meg, miszerint engedélyezem, hogy harmadik fél - nem kereskedelmi célra - felhasználja azzal a kikötéssel, hogy nevem (benczes s. gábor), valamint a művek tartalma, jellegzetes külalakja nem változtatható meg. Kikötésem továbbá, hogy a publikálás helyéről, idejéről és esetleg céljáról időben értesítsen az elérhető címek valamelyikén (e-mail, üzenő, fórum stb.), valamint fenntartom a jogot arra, hogy esetleges kifogásomra a megjelentetést visszavonja.